Mit főztem a héten?

Úgy gondoltam, hogy nyilvánosság elé teszem a finom és sikeresen elkészített recepteket, melyeket innen-onnan szereztem. Ki tudja, lehet hogy valaki kedvet kap hozzá. Most 2 receptet ajánlok figyelmetekbe, van egy harmadik is, de azt még nem próbáltam, majd hétfőn.

Az elsőt egy itteni áruházlánc havi füzetecskéjében találtam
- ez a lencsekrémleves garnélával.

Hozzávalók
200 gr lencse, kis fej hagyma, 750 ml zöldségleves (akár kockából is), 300 g előfőzött garnélafarok (ha nem könnyű a beszerzés, elhagyható), 4 evőkanál olívaolaj, 2-3 babérlevél, 2-3 evőkanál paradicsompüré, só és bors.

Elkészítés

1. legalább 6 órán keresztül áztassuk be a lencsét
2. pirítsuk meg 2 evőkanál olajon a hagymát, majd a jól átöblített lencsét és a zöldséglevest öntsük hozzá és keverjük el
3. tegyük bele a paradicsompürét és egy babérlevelet, főzzük 45 percen keresztül
4. miközben a lencse fő, 2 evőkanál olívaolajban és babérlevéllel pirítsuk meg a garnélákat
5. ha a lencse megpuhult, turmixgéppel krémesítjük. Ha nem akarjuk hogy bébipapi legyen, akkor rövidebb ideig mixeljük
6. a levest sózzuk, borsozzuk és jól keverjük össze
7. a tálalásnál a levesre helyezzük el a rákfarkokat (személyenként kb. 3 db-ot)

Egészségetekre!
A másik főétel neve: spenótos-ricottás golyók (malfatti). Erre egy főzőblogon bukkantam, kedvenc online-oldalamon. Sajnos nem írhatom le ide a receptet, de a linket ide másolom.

http://macikonyha.blogspot.com/2007/10/spentos-ricotts-gombc-malfatti.html

Nagyon finom főétel, és nagyon laktató, ahhoz képest, hogy milyen könnyű hozzávalókból áll össze. Nekem kissé időigényes volt az elkészítése: 2 óra, mert még mindig 2 edényem van - szeretem a kihívásokat! :) De szerintem 1 óra alatt elkészítettem volna, ha otthon lennék...

De itt egy kép róla (esztétikailag elnézést kérek a tányérokért, jobban mutatna teljesen fehér alapon. :))

ECCO:

Anyukámnak szeretettel

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, ANYUKÁM! :)

A belváros

Milánó belvárosa igazából a főbb látnivalók színhelye is. Itt magasodik a nevezetes Duomo Milano (a milánói Dóm),

a Vittorio Emanuelle II passzázs,

és a Scala (amit amúgy az ember észre sem venne, mert teljesen beolvad a többi épületbe - elbújhat a mi operaházunk mögött).

Emellett sok-sok palota, bevásárlóhely, szobor, műalkotás található.

Vasárnapi sétánkat ugyancsak a Vittorio Emanuelle II -ről elnevezett utcáról kezdtük meg (itteni metromegálló: S. Babila) és a dóm felé indultunk. Ezen a sétálóutcán az ember kapkodja a fejét hova nézzen és melyik csalogató üzletbe menjen be. Többek között itt van a Diesel, H&M, Zara - külön épületben (pontosabban palotában) a női és férfi részleg, Disney, Levis, Benetton, Boggi, Valextra és sok olyan nívós üzlet, aminek a nevét még nem is hallottam, bár nem is vagyok nagy divatszakértő. Legközelebb mindet leírom. Kávézók, bárok, fagyizók várják vendégeiket. Egy kétízű, kistölcséres fagyi 2,30 Euroba kerül - természetesen nem 4 g-os kanállal adják, és nagyon finom!! A kb. 100 méter hosszú utcát 2 óra alatt tettük meg, köszönöm drága páromnak a türelmét. :)

Ahogy elérjük a dómot, kicsit fellélegezhetünk a nagy tömeg után, de a képen lehet látni, hogy az üzleteken kívül sokan kíváncsiak a dómra is. Ha a dómmal szembenézünk, majd balra, megpillanthatjuk a híres Vittorio Emanulle II passzázst.

Íme egy kép a bejáratról.



























Néhány nevesebb üzlet, melyek itt kaptak helyet: Gucci, Prada, Louis Vitton, és nagy meglepődésemre a McDonald's is.

Szomorúságunk

Tegnap kaptuk a hírt, hogy mégsem tudunk beköltözni kiszemelt, vágyott albérletünkbe, mert a tulajdonos mégsem tud kiköltözni. Nagyon szerettük volna, mert közel van, modern, van benne minden amire szükségünk lenne, valamint nagyon csendes, folyamatosan fejlődő környéken van. Így újra kezdhetünk mindent; a netet bújjuk, leveleket írogatunk és lakást nézünk. Olyan egyszerűnek tűnik, de nem könnyű ám, ha havi 250-300 ezer alatt meg akarjuk úszni az albérlet költségeit egy 30-40 nm-es lakásra. Nagyon elszomorodtunk, és mivel még mindig nem hevertem ki, kikúráljuk magunkat a centro storico utcáin és eszünk egy hatalmas, isteni ízű olasz fagyit miközben a Vittorio Emanuelle passzázs kirakatait nézzük.

Magyar termék

A közeli Esselungában történő vásárlásomkor mindig meg kellett állapítanom, hogy szinte csak olasz termékek vannak a polcokon. Se német, se francia, se másmilyen ...vagy ha mégis, nagyon elbújhattak, mert én nem találkoztam velük. Furcsa is volt az otthoni nagy bevásárlóhelyek után, ahol aztán kutatni kell a magyar termékekért.

Viszont valamelyik nap, egy nem olasz feliratú terméket pillantottam meg, a neve: TŰZKŐ. Igen, egy fehér, száraz, magyar borral találtam szemben magam, amely a Tolnai-dombságról származik. Örültem, és még jobban örültem, amikor másodjára elhaladtam a bor előtt, már 2 sor hiányzott, pedig csak kb. 10 perc telt el.

Naplementék

Majdnem minden este csodás naplementében van részünk az erkélyünkről, megosztom veletek:

Kirándulás Monzában

Hétvégén szerettünk volna friss levegőt szívni, ezért úgy döntöttünk, hogy a közeli Monza városába utazunk. Milánóból a Garibaldi pályaudvarról indítanak oda vonatokat, viszonylag elég gyakran, és kb. 10-15 perc alatt meg is érkezünk. Összességében egy nagyon kedves, kellemes képét mutatta nekünk a város (bár igyekeztünk tudomást nem venni a hajléktalanokról és a nagyon furcsán kinéző egyedekről). A belváros pár száz méterre található az állomástól, benne márkás, esztétikusan berendezett kirakatú üzletek, amelyek többsége vasárnap ellenére nyitva várták a vásárlókat.

Első utunk a Dómhoz vezetett. A dóm előtti téren gyerekek visongva kergették a galambokat, a felnőttek beszélgettek, fagylaltoztak. Íme egy kép a dómról:

Belseje csodaszép volt. A falak nem dicsekedtek gazdagságról (kivétel az oltárrész). A falak mindenhol festettek voltak, jeleneteket ábrázoltak a Bibliából, Keresztelő Szent Jánosról, és a Thedelindáról, aki annak idején, 595-ben itt a jelenkori dóm helyén - azaz most a dómnak egy részén - építettetett egy ún. oraculumot. Most is meg lehet tekinteni, úgy hiszem.

A dóm megtekintése után továbbsétáltunk a forgalmas sétálóutcán, megnéztük az Arengariot, és Monza legnevezetesebb része felé indultunk, a Villa Reale-hoz és a mögötte elterülő hatalmas parkhoz (ami Európa legnagyobb zárt parkja és benne található a Forma 1-es pálya is).















Az épület maga nagy csalódás volt számomra. Nem volt szökőkút, virágok, gondozott telek... pedig a képek, melyeket láttam a neten, nagyon impozáns külsőt mutattak. Sebaj, átmentünk az épület mögé, és lám, egy hatalmas nagy füves tisztást találtunk sok emberrel, játszó gyerekekkel, cserkészcsapattal. Mindjárt jobb kedvem lett. Aztán az egyik csapat néhány tagja gyorsan felbosszantott, pedig nyugodt típusnak ismerem magam, de azt már nem bírta elviselni tiszta lelkem, hogy három 10 éves nagy tuskókkal próbálja eltalálni a kispatak túlpartján békésen tollászkodó récéket. De sajna egy olasz szó nem jött ki a számon, így próbáltam olyan közel menni az állatokhoz, hogy a lurkók észrevegyék, hogy nem csak az állatokat találnák el, hanem engem is... bízva az emberiségükben. Aztán szerencsére más játékot találtak maguknak és én is ép maradtam.















A park mesés volt, nagy tó, patak, fák, vízesések tarkították. Az pályát nem néztük meg, elég messze volt, de majd egy másik alkalommal.

Beültünk egy kávézó-bár félébe, ahol másfél órát töltöttünk el, abból 10 perc 1-1 piadine elfogyasztása és egy 1-1 kávé felhörpintése volt. Hogy mit csináltunk a maradék 80 percben?? Ha férjemet kéreznénk, akkor valami csúnyát mondana, de röviden annyi, hogy vártunk. Először vártunk a pincérre a menülappal - de aztán loptunk a másik asztalról. Majd vártunk arra, hogy rendelhessünk, aztán vártunk arra, hogy kihozzák, aztán arra, hogy megihassuk a kávénkat, majd hogy fizethessünk. Ide valószínűleg nem megyünk legközelebb, mert kicsit sok volt nekünk. :)

Nagyon kellemesen telt el a vasárnapunk, 1 hónap múlva szeretnék ismét eljönni ide, mert akkora már biztosan kinyílik az összes hóvirág a parkban. Ajánlom mindenkinek.

A kezdet

2009. március 2-án érkeztünk Milánóba, egy ködös, szürke reggelen. 2 hete élünk itt, próbálunk alkalmazkodni az itteni kultúrához, szokásokhoz.
Ezt a blogot elsősorban családom, barátaim és ismerőseim számára hoztam létre, hogy követhessék itteni életünket.

Milánó szép hely. Fedezzük fel!