11. Gorgonzola fesztivál

Szombaton, a fesztivál első napján, körülnéztünk Gorgonzolában. Az idő nagyon kellemes volt, és a szállingózó embereket követve nagyon könnyen megtaláltuk a fesztivál központi helyét. Igazából az egész településen elszórtak 1-1 kóstoló helyet, de a via Italia egy sétálóutcává alakult, és a hozzá becsatlakozó kis utcácskák is. Az utcák két oldalán mindenféle portékát áruló kereskedők, valamint olyan kóstolóhelyek, amelyek 5 euros Gorgopass kártya átnyújtásakor 2 adag gorgonzolás ételt kapsz. Így ettünk gorgonzolás lasagnat, gorgonzolás gnocchit, gorgonzolás pennét, gorgonzolás rizottot, valamint kis szendvicseket, melyekre gorgonzolát kentek és lekvárt/mézet/mogyorókrémet. Vasárnapra a várost ellepték az emberek, olyan szinten, hogyha valaki szeretett volna a fenti ételekből egy adagot kérni, legalább 10-20 perces várakozás után ehetett belőle, ezért vasárnap a nagy tömeg miatt nem volt annyira élvezhető ez a fesztivál. Ettünk lángost is, de nem ért fel az otthoni lángoshoz.
A fesztivál képekben:



Volt babaárus is.



Csabi a parkban.











Csoportos gorgonzolás rizottó készítés, több száz ember ehetett belőle. Nagyon ízletes volt.






Tömeg a hídon.

Sagra del Gorgonzola

Gorgonzolában minden évben megrendezik a Sagra Nationale Del Gorgonzola ünnepet, ami arról szól tulajdonképpen, hogy esznek, és nem is akármit és akárhogy. A gorgonzola sajtot innen eredeztetik 879-től, (bár már más város is jelentkezett a gorgonzola szülővárosa címre), és ezen alkalomból lehet sajtot, kenyeret, bort kóstolni, múzeumba menni, előadásokat nézni és zenét hallgatni, gyerekeknek is külön programmal kedveskednek, este pedig táncmulatság lesz, vasárnap pedig a világ legnagyobb serpenyőjében készítik a gorgonzolás rizotto-t! Ez a rendezvény ezen a hétvégén, szeptember 19-20-án lesz, reméljük sikerül oda ellátogatnunk.

Lodi

Ismét egy szombati napon körülnéztünk Lodi városában, ezt a helyet Csabi kollégái is ajánlották, néhányan ide, az állatorvosi egyetemre járnak Milánóból tanítani. Annyit mondtak, hogy ne ősszel menjünk és tavasszal, mert akkor ködös és tehénszagos. Összességében hasonlóan kedves kis város, mint Pavia, a különbség csak annyi, hogy nem az a tipikus turistahely.

Itt is a macskaköves "sétálóutcákra" buszok, autók is behajthatnak, a nagyon szűk kis utcákon hihetetlen módon manővereznek. A városi élet a nagy tereken zajlik, ahol általában található egy-egy templom/bazilika/katedrális, a tér körül középkori, reneszánsz épületek, alul éttermek, bárok. Itt Piazza della Vittoria a központi tér, ahol megérkeztünk-kor kb. 11 órakor, a város férfitagjait lehetett leginkább a téren látni, míg az asszonyok otthon főztek vagy a szomszédos téren, a Piazza del Mercati-n a piacon vásárolgattak.



A tér, és a körülölelő épületek:







Bementünk a templomba, itt kivételesen minden templomrészről tettek ki ismertető táblát, ez elég ritka.



Egy kicsit sétálgattunk a városban, hogy magunkba szívhassuk az itteni hangulatot, majd láttuk az emberek szállingóznak hazafelé.

Elsétáltunk a Piazza Vittoriától a Piazza Brolettohoz. Ezen a pici téren rendezték éppen az 5. nemzetközi sakkversenyt (szerintem amatőr verseny volt).







Kezdődött a szieszta ideje, minden bezárt, még a templomok is. Ez a legjobb időszak, hogy beüljünk egy étterembe. Ennél a pontnál lehetett látni, hogy nem az a tipikus turistaváros. A téren sok bár volt, de ott max. chips-et adnak, étterem egy volt, ahova be is ültünk, de a választék elég csekély. Mindenesetre választani így is tudtunk. Sült gnocchit ettünk előételnek, ami majdnem olyan mint otthon a fánk, csak kisebb méretűek. Majd én paradicsomos-bazsalikomos spagettit, Csabi pedig egy hatalmas steak-kel gazdagodott.



Az ebéd után lementünk az Adda folyó partjára, kicsit emésztgettünk.



Olyan tiszta volt a víz, hogy simán láttuk a halakat úszkálni. Sok horgász is volt a folyóparton, nem is volt üres a szákjuk.




A szieszta lejárta után ismét bementünk a városba, megnéztük a turistáknak szánt látnivalókat, a San Francesco templomot, majd a Tempio Civicot. A kirándulásunk lezárásaként pedig 1-1 kávét és fagyit ettünk.

A San Francesco templom, ami sajnos zárva volt, pedig a sok templom közül erre lettem volna a leginkább kíváncsi, mert ezt belülről még nem restaurálták még, és az eredeti freskókat, festményeket lehetett volna látni.



A Tempio Civico templomba ahogy bementünk le is kellett ülnünk rögtön, mert annyi festmény volt a falon, hogy sétálgatva nem lehet végignézni. Így beültünk az utolsó padba, és néztük.
A templom egyébként nem egy különálló épületként áll, ahogy általában szokott, hanem a szűk kis utcában, lakóházak szomszédságában:



Mikor hazaértünk a Miss Italia 2009 versenyt néztük egy ideig. Nagy show volt, mert Paris Hilton volt a sztárvendégük, mindenki oda és vissza volt tőle.

Tiramisu

Ez a recept 8 nagy adagnyi édes élvezet. Magam is meglepődtem, hogy ennyire finom lehet a tiramisu??? Én 750 g mascarpone-val csináltam, mert a kiszerelés miatt így jött ki. Kb. 3 napig lehet enni és a 2. nap a legfinomabb.

Hozzávalók:
- 800 g mascarpone
- 100 g kristálycukor
- 5 tojássárgája
- babapiskóta, az én edényembe 10-12 darabot tettem. egy kb. 15 cm átmérőjű, felül már 19 cm átmérőjű, magasság: 6 cm-es üvegtál
- amaretto 1 pohárral (de akár elhanyagolható is lehet)
- kb. 5 adag kávé, attól függ mennyire vagytok kávésak, vagy 3 evőkanál instant kávépor
- kakaó a tetejére
- és esetleg más díszítés: csokireszelék vagy csokispirál

Készítés:

A tejbe beleöntjük a kész kávét, vagy ha instanttal csináljuk, akkor melegítsük fel a tejet (ne forraljuk) és tegyük bele az instant kávét, jól keverjük el, majd hűtsük le. Ha kész, öntsük hozzá a rumot, vagy amarettot - én mindig kevesebbet teszek bele, de kóstolgassátok, hogy ízletes nektek.

A tojássárgáját a cukorral összekeverjük és habosra verjük.

Tegyük hozzá a mascarpone-t és tovább keverjük a géppel.

Pár csepp rum ebbe is mehet. Ezután jön a rétegezés.

A babapiskótát mártsuk bele a kávés tejbe, annyira hogy jól megszívja, de ne legyen nagyon szottyos, mert akkor sok levet fog ereszteni a tálban.

Egy réteg kávés babapiskóta után jöhet egy réteg krém, majd utána ismét egy réteg babapiskóta. Tetejére a maradék krémet tesszük, és legalább 2 órán keresztül hűtőben tároljuk.

Evés előtt megszórjuk kakaóval és csokireszelékkel ízlés szerint.

Pávia

Pávia kb. 40 km-re található Milánótól, és ezen a szép szombaton megnéztünk ennek a kis városnak a nevezetességeit, ebédeltünk egy nagyot és pihenésként jégkásával hűtöttük magunkat.

Páviától északra a Certosa di Pavia-kolostor volt az első állomásunk, ahol 1947-től nem laknak karthauziak, most ciszterciták foglalták el. Ahogy egy kapun átmentünk, megláttuk a templomot és udvarát.



A templomban gyönyörű domborműveket és szobrokat láttunk, köztük volt egy vízilófogból készült kép, ami 66 domborművet és 94 kis szobrocskát tartalmaz. Fotózni nem lehetett. A templomból kijövet a kis kolostorudvaron találtuk magunkat:





Egy olasz csoporttal sikerült beosonnunk az idegenvezető által kinyitott nagy kolostorudvarra, ahol eredetileg 24 szerzetesi cella található körbe az udvar körül.





Megtaláltuk a Ponte Copertot, azaz a fedett hidat. A Ticino folyó felett ívelő 216 m hosszú hidat 1353-ban építették, de a II. világháborúban lerombolták és újra kellett építeniük. Még így is nagyon hangulatos volt.





2 körül szinte minden zárva volt a szieszta miatt, az utcák üresek voltak.



A San Michel-templom 12. századi templom, egy 772-ben épült bazilika helyén épült, ott, ahol Nagy Károlyt longobárd királlyá koronázták. Épp szerencsénk volt, a dél körüli sziesztát pont akkor fejezték be, amikor odaértünk, és körül tudtunk benne nézni. Egy képre sajna nem fért rá, így sikeredett megörökíteni.



A Visconti-vár mellett egy játszótéren találtunk árnyékos padot, ahol megpihentettük lábainkat. Ki is néztünk magunknak egy mozgó fagyist, ahol megvettük jégkásánkat. A fagyis autója nagyon megtetszett, felér Bagaméri fagyizójával... Íme:



A Visconti-várba végül nem mentünk be, mert benne található a Városi Múzeum és a képtár, és már nem futotta energiánk azt megnézni, és csak úgy nem engednek be embereket még a kertbe sem.

Következő úti célunk a S. Pietro in Ciel d'Oro volt, egy 1100-as években épült templom, ami arról nevezetes, hogy itt helyezték el Szent Ágoston (354-430) szarkofágját, amit hihetetlen biztonságban helyeztek el a templom szívében. 2 éve a pápa is meglátogatta a helyet, erről egy tucatnyi fénykép árulkodott, persze neki elővették a Ágoston maradványait, mi csak a maradványok dobozának a dobozának a dobozát láthattuk. Tilos volt a fotózás, de a netről szereztem egy képet a síremlékről, a képen látható arany színű rácsos részben tárolják.



Ezzel le is zárult kirándulásunk, indultunk haza kipihenni.