Lodi

Ismét egy szombati napon körülnéztünk Lodi városában, ezt a helyet Csabi kollégái is ajánlották, néhányan ide, az állatorvosi egyetemre járnak Milánóból tanítani. Annyit mondtak, hogy ne ősszel menjünk és tavasszal, mert akkor ködös és tehénszagos. Összességében hasonlóan kedves kis város, mint Pavia, a különbség csak annyi, hogy nem az a tipikus turistahely.

Itt is a macskaköves "sétálóutcákra" buszok, autók is behajthatnak, a nagyon szűk kis utcákon hihetetlen módon manővereznek. A városi élet a nagy tereken zajlik, ahol általában található egy-egy templom/bazilika/katedrális, a tér körül középkori, reneszánsz épületek, alul éttermek, bárok. Itt Piazza della Vittoria a központi tér, ahol megérkeztünk-kor kb. 11 órakor, a város férfitagjait lehetett leginkább a téren látni, míg az asszonyok otthon főztek vagy a szomszédos téren, a Piazza del Mercati-n a piacon vásárolgattak.



A tér, és a körülölelő épületek:







Bementünk a templomba, itt kivételesen minden templomrészről tettek ki ismertető táblát, ez elég ritka.



Egy kicsit sétálgattunk a városban, hogy magunkba szívhassuk az itteni hangulatot, majd láttuk az emberek szállingóznak hazafelé.

Elsétáltunk a Piazza Vittoriától a Piazza Brolettohoz. Ezen a pici téren rendezték éppen az 5. nemzetközi sakkversenyt (szerintem amatőr verseny volt).







Kezdődött a szieszta ideje, minden bezárt, még a templomok is. Ez a legjobb időszak, hogy beüljünk egy étterembe. Ennél a pontnál lehetett látni, hogy nem az a tipikus turistaváros. A téren sok bár volt, de ott max. chips-et adnak, étterem egy volt, ahova be is ültünk, de a választék elég csekély. Mindenesetre választani így is tudtunk. Sült gnocchit ettünk előételnek, ami majdnem olyan mint otthon a fánk, csak kisebb méretűek. Majd én paradicsomos-bazsalikomos spagettit, Csabi pedig egy hatalmas steak-kel gazdagodott.



Az ebéd után lementünk az Adda folyó partjára, kicsit emésztgettünk.



Olyan tiszta volt a víz, hogy simán láttuk a halakat úszkálni. Sok horgász is volt a folyóparton, nem is volt üres a szákjuk.




A szieszta lejárta után ismét bementünk a városba, megnéztük a turistáknak szánt látnivalókat, a San Francesco templomot, majd a Tempio Civicot. A kirándulásunk lezárásaként pedig 1-1 kávét és fagyit ettünk.

A San Francesco templom, ami sajnos zárva volt, pedig a sok templom közül erre lettem volna a leginkább kíváncsi, mert ezt belülről még nem restaurálták még, és az eredeti freskókat, festményeket lehetett volna látni.



A Tempio Civico templomba ahogy bementünk le is kellett ülnünk rögtön, mert annyi festmény volt a falon, hogy sétálgatva nem lehet végignézni. Így beültünk az utolsó padba, és néztük.
A templom egyébként nem egy különálló épületként áll, ahogy általában szokott, hanem a szűk kis utcában, lakóházak szomszédságában:



Mikor hazaértünk a Miss Italia 2009 versenyt néztük egy ideig. Nagy show volt, mert Paris Hilton volt a sztárvendégük, mindenki oda és vissza volt tőle.