Fügetorta

Egy hete kipróbáltam egy számomra a konyhában valamelyest ismeretlen gyümölcs, a füge egy receptjét. Az eredmény az első harapás után: "Ugye máskor is csinálsz ilyet?"

Akinek kedve van, íme a receptje. Sajnos képet nem tudok hozzá mutatni, mert mielőtt lefényképeztem volna, elfogyott... De talán az újságból... ahhoz meg még idő kell.

Hozzávalók:

• 300 g fehér liszt
• 100 g burgonyakeményítő
• 4 tojás
• 100 g vaj
• 120 g kristálycukor
• 6 evőkanál méz
• 100 ml tejszín
• 250 g füge - ha lehet kicsik és viszonylag kemények legyenek, ha nem, az sem hatalma baj
• 1 zacskó sütőpor (az itteni zacskóra vonatkozik, ami 1 zacsi 16 g)
  
• 6 evőkanál brandy
  
• vaj az edény kikenéséhez
• liszt az edény beszórásához
• csipetnyi só

Először is vegyük elő a tortaformánkat, vajazzuk ki, és szitáljunk rá lisztet, hogy teljesen beterítse a vajas felületet.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Egy edényben szitáljuk le a lisztet, a keményítőt és a sütőport.

Egy másik edénybe a tojássárgáját, a harmadikban pedig a tojásfehérjét.

A tojássárgájához adjuk hozzá a cukrot és 3 evőkanál mézet. A tojásfehérjéhez pedig a csipetnyi sót.

A tojásfehérjét kemény habbá verjük.

A tojássárgájához hozzáadjuk a lisztet (a sütőporral és a keményítővel), a tejszínt és a brandy-t is, közben robotképpel alacsony fokozaton keverjük.

Mossuk meg a fügéket, és a néhány kivételével (kb. 2-3-at hagyjunk meg díszítésre) héját vágjuk le, majd kockázzuk fel, 1 fügét kb. 5-6 darabra.

Liszttel szórjuk be, és a felvert tojásfehérjéhez adjuk hozzá.

Majd a fügés tojásfehérjét a masszához, és bele is önthetjük a kivajazott, belisztezett tortaformába.

Kb. 40 perc után készen is van tortácskánk, de azért ellenőrizzük fapálcikával a belsejét.

A tortát vegyük ki a formából és kenjük be a maradék mézzel a felületét. Díszítésként a megmaradt fügéket vágjuk ketté, és helyezzük a torta közepére őket. A fügéket is kenjük be mézzel.

Olaszország másik arca

Több mint egy hónapja néhány ezres magasságokról számoltam be, amikor is a Dolomitok térségében kirándultunk. Egy hete egy teljesen más vidékre utaztunk; tengerpart, pálmafák, citromfák, strand. És gyönyörű látvány.

Milánótól pár száz kilométerre légvonalban 150 km-re fekszik Cinque Terre, azaz az Öt Föld. Ez az öt föld tulajdonképpen 5 kis település: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso, az UNESCO Világörökség része. Ez a csizmaszár keleti partján, a Földközi-tenger nyugati részén található. Ezek a települések autómentes területek, behajtani nem lehetett. Mi az öt települést összekötő túraútvonalat és a tengerpartot szemeltük ki 1 napra.

Miután Monterossoban találtunk egy szállást egy napra, megnyugodtunk, hogy nem kell este visszakocsikázni Milánóba.

Monterosso tengerpartja és utcácskái:


Lepakolunk és elindultunk a vasútállomásra, hogy a következő településtől kezdjük el túránkat, mert a Monterosso-Vernazza közötti út nagyon nagy erőfeszítést igényelt volna. Szóval Vernazzában kezdtük meg a túrát, előtte megnéztük a tengerpartot:

Nagyon helyes kis házikók a szikla alatt vagy éppen a sziklába építve, színesek, száradó ruháktól mintásak.

Néhányan fürödtek, bár itt nincs kimondottan strand, inkább csónak-kikötő. Ahogy elindultunk az ösvényen, felülről is megláttuk Vernazzát, egyszerűen csodás!

Ez az ösvény:

És felülről Vernazza:


Elég keskeny volt a túraútvonal, vigyázni kellett a nagyobb kövek miatt is. Ez egy lépcsősen kialakított rész volt:

A következő települést, Corniglia-át már messziről láttuk (köv. kép hátterében) és olyan messzinek tűnt! Muszáj volt kicsit üdíteni.


Aztán egyre-egyre közelebb kerültünk Corniglia-hoz.


Itt egy kicsit megpihentünk, megebédeltünk, felfrissültünk, és tovább indultunk a 800 lakosú Manarolába. Corniglia-ból 377 lépcsőn kellett lemenni, kisebb lengőhídon át tovább az ösvényre.


Mgemlíteném, hogy Manarolát és Vernazzát a Olaszország legszebb települései között tartják nyilván.
Manaroláról néhány kép:


Ezen a részen strandoltak az emberek, de volt olyan is, aki a magas szikláról a tengerbe ugrált.
Őrült.


És aztán megpillantottuk Manarolát is.




Innen az utolsó település felé vettük az irányt, Riomaggiore-ba. Ez egy 1-2 km-es szakasz volt, amit a szerelmesek ösvényének is neveznek. Van egy szakasz, ahol a falra írogatni lehet, ezt nem hagytuk ki.

Ez alatt jöttünk ki.



Ha jól megfigyeljük, akkor megláthatjuk az ötödik települést, Riomaggiore-t, ahol kirándulásunkat befejeztük. Sajnos közelebbi képet nem találtam.



Másnap egy fél napos strandolással pihentük ki a túra fáradalmait. A víz nagyon kellemes volt kb. 23-24 fokos.

Vihar

Ma hajnal 5-kor hatalmas vihar és eső érkezett hozzánk. Nem nagyon tudtunk aludni a hatalmas villámlások és mennydörgések miatt, ami reggel 9-ig tartott.
8 órától az áramszolgáltatás is megszűnt, és senki sem tudta mikor lesz. Dél környékén már számítottunk rá, de végül 4 óra körül lett élet a gépekben. A lépcsőházban nem lehetett közlekedni, mert egyrészt nincs ablaka és tartalék világítása sem volt. Így akinek volt zseblámpája, azzal próbálkozott.
Az újságok azt írták, hogy egész városrészek maradtak áram nélkül, valamint hatalmas közlekedési káosz alakult ki a víz által beborított útszakaszok lezárása miatt.

Néhány kép a városról:

Napjaink mostanában

Régen jelentkeztem itt a blogon, ami nem azt jelenti, hogy nem akarok íni, hanem mostanában a szélsőséges időjárás miatt nem nagyon mozdultunk ki.
2 hete Svájcban jártunk barátainknál, ahol nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szép ország! A jobb fölső képen az Olimpiai Múzum előtt vagyunk Lausanne-ban.

A mai napon 32 fok van odakint, a lakásban 28,5 fok, és ez megy minden nap. Esténként hatalmas felhők érkeznek, melyek kicsit lehűtik - este 9-kor 27 fokra - a környezetet, mennydörgés, égszakadás, aztán reggel mintha nem történt volna semmi sem, ismét 30 fok fölötti hőmérséklet jellemző. Ebben a kánikulában nincs kedve az embernek kimozdulni, inkább iszogatjuk a fagyasztóból kivett Limoncellot, egy szicíliai ciromlikőr-félét, amihez citromfagyit eszegetünk. Ez nagyon jó hűs desszert is lehet, de igazából a Limoncellot digesztívként fogyasztják a 3-4 fogásos vagy nagyon nehéz étkezések után.

Nagyon sok finom könnyed olasz ételt főztem a napokban, amit most felsorolni is nehéz lenne. Sok receptet a délben kezdődő főzősműsorból vettem, szerencsére olasztudásom már van olyan szinten, hogy megértsem mit is főznek. Viszont mivel a lakás tulajdonosától egy régebbi típusú tévét kaptunk, mától nem tudjuk nézni, hiszen július elsejétől digitálisra váltottak a csatornák. Mindenesetre interneten hozzá tudunk férni a tv-műsorhoz, ha éppen kedvünk van hozzá.

Jövő héten vendégeink jönnek, már agyamban motoszkálnak az újabb receptek és a látnivalók listái. Talán messzebb is megyünk Milánótól egy napra, majd ezt is tudósítom Nektek.