Kirándulás Monzában

Hétvégén szerettünk volna friss levegőt szívni, ezért úgy döntöttünk, hogy a közeli Monza városába utazunk. Milánóból a Garibaldi pályaudvarról indítanak oda vonatokat, viszonylag elég gyakran, és kb. 10-15 perc alatt meg is érkezünk. Összességében egy nagyon kedves, kellemes képét mutatta nekünk a város (bár igyekeztünk tudomást nem venni a hajléktalanokról és a nagyon furcsán kinéző egyedekről). A belváros pár száz méterre található az állomástól, benne márkás, esztétikusan berendezett kirakatú üzletek, amelyek többsége vasárnap ellenére nyitva várták a vásárlókat.

Első utunk a Dómhoz vezetett. A dóm előtti téren gyerekek visongva kergették a galambokat, a felnőttek beszélgettek, fagylaltoztak. Íme egy kép a dómról:

Belseje csodaszép volt. A falak nem dicsekedtek gazdagságról (kivétel az oltárrész). A falak mindenhol festettek voltak, jeleneteket ábrázoltak a Bibliából, Keresztelő Szent Jánosról, és a Thedelindáról, aki annak idején, 595-ben itt a jelenkori dóm helyén - azaz most a dómnak egy részén - építettetett egy ún. oraculumot. Most is meg lehet tekinteni, úgy hiszem.

A dóm megtekintése után továbbsétáltunk a forgalmas sétálóutcán, megnéztük az Arengariot, és Monza legnevezetesebb része felé indultunk, a Villa Reale-hoz és a mögötte elterülő hatalmas parkhoz (ami Európa legnagyobb zárt parkja és benne található a Forma 1-es pálya is).















Az épület maga nagy csalódás volt számomra. Nem volt szökőkút, virágok, gondozott telek... pedig a képek, melyeket láttam a neten, nagyon impozáns külsőt mutattak. Sebaj, átmentünk az épület mögé, és lám, egy hatalmas nagy füves tisztást találtunk sok emberrel, játszó gyerekekkel, cserkészcsapattal. Mindjárt jobb kedvem lett. Aztán az egyik csapat néhány tagja gyorsan felbosszantott, pedig nyugodt típusnak ismerem magam, de azt már nem bírta elviselni tiszta lelkem, hogy három 10 éves nagy tuskókkal próbálja eltalálni a kispatak túlpartján békésen tollászkodó récéket. De sajna egy olasz szó nem jött ki a számon, így próbáltam olyan közel menni az állatokhoz, hogy a lurkók észrevegyék, hogy nem csak az állatokat találnák el, hanem engem is... bízva az emberiségükben. Aztán szerencsére más játékot találtak maguknak és én is ép maradtam.















A park mesés volt, nagy tó, patak, fák, vízesések tarkították. Az pályát nem néztük meg, elég messze volt, de majd egy másik alkalommal.

Beültünk egy kávézó-bár félébe, ahol másfél órát töltöttünk el, abból 10 perc 1-1 piadine elfogyasztása és egy 1-1 kávé felhörpintése volt. Hogy mit csináltunk a maradék 80 percben?? Ha férjemet kéreznénk, akkor valami csúnyát mondana, de röviden annyi, hogy vártunk. Először vártunk a pincérre a menülappal - de aztán loptunk a másik asztalról. Majd vártunk arra, hogy rendelhessünk, aztán vártunk arra, hogy kihozzák, aztán arra, hogy megihassuk a kávénkat, majd hogy fizethessünk. Ide valószínűleg nem megyünk legközelebb, mert kicsit sok volt nekünk. :)

Nagyon kellemesen telt el a vasárnapunk, 1 hónap múlva szeretnék ismét eljönni ide, mert akkora már biztosan kinyílik az összes hóvirág a parkban. Ajánlom mindenkinek.