Tegnap kaptuk a hírt, hogy mégsem tudunk beköltözni kiszemelt, vágyott albérletünkbe, mert a tulajdonos mégsem tud kiköltözni. Nagyon szerettük volna, mert közel van, modern, van benne minden amire szükségünk lenne, valamint nagyon csendes, folyamatosan fejlődő környéken van. Így újra kezdhetünk mindent; a netet bújjuk, leveleket írogatunk és lakást nézünk. Olyan egyszerűnek tűnik, de nem könnyű ám, ha havi 250-300 ezer alatt meg akarjuk úszni az albérlet költségeit egy 30-40 nm-es lakásra. Nagyon elszomorodtunk, és mivel még mindig nem hevertem ki, kikúráljuk magunkat a centro storico utcáin és eszünk egy hatalmas, isteni ízű olasz fagyit miközben a Vittorio Emanuelle passzázs kirakatait nézzük.
Helló-helló!
VálaszTörlésÖrülök, hogy végre van időm és bele tudtam nézni a blogodba (mit belenézni, el is olvastam :-D). Remélem Te is nézegeted és szerény javaslatomat is elfogadod: lehet, hogy nem lehet megoldani, de jó lenne, ha dátum is szerepelne a bejegyzéseid mellett, így tudnám, hogy pontosan mikor történtek az események és a visszaolvasásban is tudna segíteni (bakter, milyen okoskodó voltam, bocs :-D)
Egyébként várom a további bejegyzéseket, mert kíváncsi vagyok, hogy alakul az életetek. Ha Bp.-ne jársz, jelentkezz!
Sok puszi! Baráth Judit
Ok, intézkedem. :)3 hét múlva Pesten leszek, de majd akkor jelentkezem. Köszi
VálaszTörlés