Ebben a kerületben található a Scuola Grande di San Rocco, 7 euros belépővel megtekintettük, itt többek között Tintoretto csodálatos festményeit láthattuk (pl. Keresztrefeszítés).
Az épület kívülről:
Csodás volt, hihetetlen hogy ez az ember mennyi (és milyen) festményt tudott festeni egy életen át. Innen átsétáltunk a San Rocco templomba, majd nem messze innen a híres Frari templomba néztünk körül, Tintoretto Mária mennybemenetele festményét láthattuk, titokban próbáltunk fotózni:
Ezután elhagytuk San Polo-t és a Rialto híd felé vettük az irányt, ez a Canale Grande négy hídjából az egyik, és a San Marco kerületbe vezet. A hídon sok üzlet létesült, és persze az emberek is egyre többen lettek.
És a csatorna partjáról a híd:
A hídról lejövet elkezdtük keresni a Scala di Bovolot, jó néhány eltévesztett út után sikerült meglelnünk.
Innen a San Marco tér felé indultunk, egyre több emberrel találkoztunk, és gondolással, majd a tér nyugati részén kötöttünk ki. Megpillantottuk a bazilikát és a híres prokurátorok épületeit.
Aznap nem lehetett bemenni a bazilikába, így ezt vasárnapra halasztottuk, de nem unatkoztunk, megvettük jegyünket a Doge-palotába. Végig jártuk az összes emeletet, bejártuk az udvart, megvizsgáltuk az Óriások lépcsőjét a két óriás szoborral, Marssal és Neptunusszal, amelyek Velence hatalmát képviselik, az egyik a győzedelmes háború, a másik a tenger istene.
Az egyik teremben a velenceiek háborúit festették meg, és volt egy kép, melyen a magyarok is szerepeltek. A világ legnagyobb méretű festménye a Nagy Tanácsteremben található, Tintoretto Paradicsom-a. Ebben a teremben ítélték el a bűnösöket (vagy a nem-bűnösöket), majd a Sóhajok hídján elvezették őket a szomszédos épületbe, a börtönbe.
A Doge-palota után, hogy megünnepeljük az első házassági évfordulónkat, gondoláztunk Velence kis csatornáin és a Canale Grande-n. Horribilis összeget kérnek a gondolierek, amiről általában a gondolába szállás után tájékoztatnak.
Majd körülnéztünk még a kikötőben, kívülről is megnéztük a Sóhajok hídját, aztán jó hosszú séta után felültünk a szállásunk felé vezető buszra.
Vasárnap reggel vettünk egy 12 órás vaporetto bérletet, így ezen idő belül korlátlanul használhattuk. Első körben elmentünk a Fondamente Nouova megállóhoz, Velence szigetének északi részére, ahonnan indult az LN jelzésű vaporetto. Miközben várakoztunk a járműre, volt bőven időnk megörökíteni Velence temetőjének szigetét az Isola di San Michele-t. Ez a sziget alig egy évszázad alatt "megtelt", és az egyszerű polgárokat 10 év után kihantolják és a csontokat közös sírgödörben tárolják, hogy új helyet teremtsenek az újak temetéséhez.
A temető bejárati oldala:
Innen a Buranoba vezető út kb. fél órát tartott. Burano egy nagyon csendes kis város, ha éppen nem a 12-5 óra közötti időben érkezünk. A halászok kötögetik hálójukat, vagy éppen a halzsákmányukat szortírozzák, vagy hajójukat tartják karban. Legfőbb jellemzője a szigetnek, hogy minden egyes épületük különböző élénk színekben virít. Állítólag azért ilyen, hogy a hajnali szürkületben hazaérő halászok megtalálják saját házukat, amiket hogy ha megnézünk elég egyformák.
Benéztünk a templomukba, ahol éppen szentmisét tartottak, furcsa volt, hogy nem orgona kísérte az éneket, és nem is a nép énekelt, hanem egy kórus, amit egy gitáros és egy zongorás kísért. A templomhoz tartozik egy magas torony, amit már messze kiszúrtunk a hajóról, különlegessége, hogy ferde, tán jobban mint a pisai torony.
Messziről:
Kis séta után egy másik kis szigetre tévedtünk, Muranora, ami üveggyártásáról nevezetes. Itt beültünk egy pizzériába, megebédeltünk. A szigeten szereztem be új fülbevalómat, ami üvegből készült.
Ez a kis sziget már nem volt annyira barátságos számunkra mint Burano, nem is tartózkodtunk itt sokat, hanem inkább mentünk sorba állni a Szent Márk Bazilika megtekintéséhez. A belépés ingyenes, viszont itt figyelni kell a kiírásokra, mert aki hátitáskával szeretne bejutni, azt a hosszú sor kivárása után sem engedik be, le kell tennie azt egy utcával arrébb található ingyenes megőrzőbe.
Néhány kép a bazilikáról:
Gondoltuk, hogy a Canale Grande végighajózása nélkül nem hagyhatjuk el Velencét, így felszálltunk a Bazilikánál a 2-es számú vaporettóra, és végigmentünk egészen a buszmegállónkig, hogy elindulhassunk vissza Milánóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése