Új lakás!

Május elsején sikerült beköltöznünk nagyon helyes kis lakásunkba!!! Nagyon jól érezzük magunkat itt!

A 3 napos szünetet takarítással és pakolással töltöttük, de megérte, mert most minden a helyén van. Képeket később teszek fel.

Sáfrány

A sáfrányt, hivatalos nevén Crocus sativus, már az ókori görögök és rómaiak is használták, nem éppen főzésre, hanem a színház padlójára szórták, hogy kellemes atmoszférát teremtsen., vagy éppen belevarrták a párnába, mert állítólag az alvást segíti elő.

Aztán később, amikor az ételek külső megjelenésének is kezdtek jelentőséget tulajdonítani, a sáfrány egyre keresettebb lett, a főúri asztal ki kellett hogy fejezze a gazdagságot és a hatalmat. Ekkor majdnem minden húsételt sárgára festettek a sáfránnyal. A fűszerre nagyon magas adót vetettek ki rá, kevesen tudták megvenni. 1400-as évek körül fél kg sáfrányért annyit kellett fizetni, mint egy lóért.

Olaszországban a fő sáfránytermelő vidék Abruzzo tartomány (ott, ahol nemrégiben földrengés pusztított), a 13. századtól kezdve az egyik legjelentősebb sáfrányexportőrré vált Annyira keresett volt a sáfrány, hogy hamisítását halállal büntették.

A sárfányszálakat először egy mozsárban össze kell törni, majd meleg vízben feloldani. Néhány étel, melyben nélkülözhetetlen ez a fűszer: risotto alla milanese, a spanyol paella.

Kipróbáltam egy egyszerű receptet, hús nélküli étel, ez a Mozzarelline allo zeffarano (mozzarellagolyócskák sáfránnyal)

Hozzávalók:

• néhány szál sáfrány
• 15 dkg búzaliszt
• 12 kis mozzarellagolyó
• zsemlemorzsa
• a sütéshez olaj

Először a sáfrányt fel kell oldanunk 4 evőkanás só vízben. Ez kb. 10 perc, de az ember látja, mikor nem hagy nyomot. Ezután apránként hozzákeverjük a lisztet és annyi vizet, hogy kissé cseppfolyós tésztát kapjunk.
A kis mozzarellagolyókat a tésztába mártjuk, majd a zsemlemorzsába megforgatjuk.
Egy serpenyőben az olajat felforrósítjuk, és aranysárgára sütjük. Ne annyira, mint a képen látható, mert akkor eléggé kemény száraz sültet kapunk... akkor jó, amikor a sajt még folyik. Elég nehézkes a forró sajt állaga miatt kiemelni, de kis gyakorlással biztos menni fog!
Azonnal, forrón tálaljuk.

Én salátaágyon, grillezett krumplival és majonézzel tálaltam.

És, hogy ne maradjon ki a milánói rizottó, íme a recept:

• 7,5 dkg vaj
• 5 dkg marhavelő
• 1 kisfej vöröshagyma
• 35 dkg rizottó rizs
• 1 pohár száraz fehérbor
• 1 csipetsáfránypor vagy -szál
• 1,5 l húsleves
• só, őrölt bors
• 5 dkg reszelt parmezán

5 dkg vajat felolvasztunk egy serpenyőben. Üvegesre megfonnyasztjuk benne az apróra vágott hagymát és a megtisztított, karikára vágott marhavelőt. Hozzáadjuk a rizst és állandóan kevergetve üvegesre pirítjuk. Ráöntjük a bort és felfőzzük. Ekkor hozzákeverjük a sáfrányt.
Állandó keverés közben fokozatosan csak annyi húslevest öntsünk hozzá, amennyit a rizs magába tud szívni. Sózzuk, borsozzuk.

Röviddel azelőtt, hogy a rizs megpuhul, a reszelt parmezánt is hozzáadjuk, a maradék vajat belekeverjük és néhány pecig lefedve még néhány percig pároljuk.